Különleges hagymások, különleges embereknek...
Főoldal Cégünkről Hírek Hagymás növények A virághagyma Ültetési módok Galéria
Magyar   English
shop
 
 
     Dália
     Begónia
     Kardvirág
     Liliom
     Nőszirom
     Egyéb nyári hagymások
     Különlegességek
     Ritkaságok
rendelhető:
január 15-től
március 31-ig
 
 
     Tulipán
     Nárcisz
     Jácint
     Krókusz
     Írisz
     Amarillisz
     Kockásliliom
     Különlegességek
     Egyéb tavaszi hagymások
     Ősszel virágzóak
rendelhető:
június 15-től
szeptember 30-ig

Az oldalon található leírások az 1999. évi LXXVI. törvény szerint szerzői jogvédelem alatt állnak nyilvánosággra hozni, terjeszteni, átdolgozni csak a szerző engedélyével lehet.Felhasználni az anyagokat csak a forrás megjelölésével, vagyoni jogokat nem érintő módon lehet.

A hagymás, gumós és hagymagumós növények szépségükkel már a mitológiai múltban is elkápráztatták az embereket, inspirálva őket művészeti alkotások-versek, festmények, rajzok és kerámiák - létrejöttére. Birodalmak jöttek létre és tűntek el a történelemben, de a virágok jelképekké formálódva maradandó kultúrtörténeti emlékekké váltak. A szenvedély és a szerelem jelképei. Szín és forma világukkal nemcsak a hétköznapi embereket babonázták meg és kápráztatták el, hanem az uralkodókat és dinasztiákat is.

A hagymás, gumós és hagymagumós növények többsége nyugalmi időszaka idejére visszahúzódik a talajba, ezért az év nagy részében nem igényelnek gondoskodást. Az ősszel kapható kerti fajták mind télállóak, amíg a tavasszal kereskedelembe kerülők közül, csak a liliomok és egyes más fajok viselik el hazánk téli kontinentális éghajlatát. A kertészetekben kapható hagymák, gumók és hagymagumók mérete és minősége nagyon eltérő lehet. Az olcsó ár általában kisebb hagymát, gyengébb virágzást és kisebb virágot is takar.

Számos fajuk Magyarországon is őshonos és nagyrészük fokozottan védett. Természetes élőhelyük megóvása közös feladatunk. Virághagyma boltunk csak igazolhatóan termesztett állományból vásárolt fajokat és fajtákat tart. Kérünk mindenkit - bármennyire is egyszerű kiemelni a természetben található hagymás növényeket – ne tegyék semmiképpen. Adjunk lehetőséget a következő nemzedékeknek is, hogy szabadban is gyönyörködhessenek a virágzásukban.

Nálunk is kapható, Magyarországon őshonos védett fajok:
Allium sphaerocephalon, Muscari botryoides, Crocus tommasinianus, Erythronium dens-canis, Fritillaria meleagris, Leucojum aestivum, Leucojum vernum, Lilium martagon, Bulbocodium vernum, Galanthus nivalis

 »Begónia  »Kikerics  »Nőszirom
 »Dália  »Kockásliliom  »Sáfrány
 »Hagymafélék  »Liliom  »Tulipán
 »Jácint  »Lovagcsillag  »Dél-Afrika hagymásai
 »Kardvirág  »Nárcisz  »Észak-Amerika hagymásai

Begónia (latinul begonia), család: Begoniaceae (fel)

Nevüket a francia botanikus tiszteletére Michel Begonról (1638-1710) kapták. Több mint 350 gumós vagy álgumós fajuk létezik, nagyrészt a párás trópusi és szubtrópusi amerikai földrészen. A hibridek pontos őseinek a nyomai már a múltba vésznek, de az biztos, hogy az első hibrid az 1870-es években jelent meg Angliában. Egy 1855 és 1868 között indított angol expedíció három új fajt talált (Begonia boliviensis, B. earcei és B. veitshii) és küldött haza nemesítésre. Az elkövetkező 18 évben számos hibridet sikerült nemesíteni, amelyek megalapozták a mai is létező fajták génbankját. Ma a gumós begóniákat 17 csoportba osztják, melyek nagyobb részét Európában (főleg Belgiumban), kisebb részét pedig Észak-Amerikában termesztik.

Nyáron virágzó gumós évelők. Bokros növekedésűek, direkt napsütést nem szeretik, inkább félárnyékot vagy szűrt napsütést kívánnak. Fagyérzékenyek, ezért akkor ültessük el őket, ha az éjszakai hőmérséklet 12-13 C fölé emelkedett. Nagyon fontos, hogy a gumókat homorulattal felfelé ültessük el! Sok virágot hoznak, és folyamatosan virágoznak nyár közepétől késő őszig. Az ültetéstől számítva 12-15 hét múlva borulnak virágba, ami azt jelenti, hogy a márciusban elültetett növény nyár közepére fog virágozni. Erősebb növényt kapunk, ha csak a 3-4 legerősebb hajtást hagyjuk meg, miközben a többit lecsípjük. Nagyrészt virágládába/cserépbe vagy függő kosárba valók, de szabadföldben is szépen virágoznak. Ősszel szedjük ki és tartsuk a gumókat sötét, nedves, de nem vizes (lehetőleg perlitben vagy tőzegben), jól szellőző, hűvös helyen egészen a következő tavaszig.


Dália (latinul dahlia), család: Compositae (fel)

Több mint 30 botanikai fajuk létezik, amelyek Mexikóban, Kolumbiában és Közép-Amerikában fordulnak elő. Nevüket Andreas Dahl (1751-1789) svéd botanikusról kapták. Elsőként egy Mexikóban élő faj jelent meg Spanyolországban az 1780-as években, de az évszázad végére angliai, majd 1802-re a francia kertekben is elterjedt. Több mint 20.000 keresztezett hibrid létezik. Az első kertészek az aztékok voltak, már jóval a spanyolok - az amerikai földrészen való - megjelenése előtt már termesztették a virágokat. Mivel a virág és a gumója is ehető, a virágja salátaként, a gumója pedig megfőzve táplálékul szolgált az ősi civillizációk emberének.

Virágjuk alapján 10 csoportba oszthatóak: egyszerű, anemone, galléros, tavirózsa, dekoratív, labda, pompon, kaktusz, félkaktusz és vegyes dáliák. Szinte minden színben léteznek, de igazi kék színű dáliát még nem sikerült nemesíteni. Bokros termetű gumós évelők, melyek a napos fekvést és jó vízgazdálkodású talajt szeretik. Az utolsó éjszakai fagyok megszűnte után ültessük el őket. Késő nyáron és kora ősszel virágoznak, sok virágot hoznak (egy száron akár 90-100 virágot is hozhat), de legtöbbjük magas növésű, így kitámasztást igényelnek. Léteznek törpe, 50 cm magasságú fajták, melyek így alkalmasak virágládába/cserépbe ültetésre is. Az erőteljes növekedést és a bokros forma kialakulását az oldalsarjak levágásával vagy kicsípésével segíthetjük elő. A gumókat késő ősszel, elvirágzás után szedjük ki és száraz, hűvös helyen teleltessük. A rendszeres szétültetést meghálálja, mert így életerős egyedek jönnek létre. Tavasszal, elültetés előtt szedjük szét a nagyon tömör, elszaporodott gumókötegeket és áztassuk őket pár órára vízbe.


Hagymafélék (latinul Allium), család: Liliaceae (fel)

A nemzetség a nevét a fokhagyma latin nevéről az Allium-ról kapta. Az északi féltekén élő 700-nál is több faj közül nagyon sok termesztett, így élelmezési szempontból fontos szerepet töltenek be napjainkban is. Levele összemorzsolva hagyma illatú. A hazánkban megtalálható 16 faj közül talán a legismertebbek a középhegységekben gyakori sárga hagyma (Allium flavum) és a medvehagyma (Allium ursinum).

Minden méretben megtalálható: a kis 10-20 cm-es fűben elbújó fajtól (Pézsmahagyma-Allium moschatum) kezdve az óriási méretű, akár 2 méteresre megnövő gömb alakú virágot hozó fajokig (Ezervirágú hagyma-Allium giganteum). Minden fajuk télálló. A nyílt, napos helyet szeretik és ne ültessük a hagymát túl mélyre. Akkor a legszebbek, ha éveken át ugyanazon a helyen hagyjuk őket növekedni.


Jácint (latinul hyacinth), család: Liliaaceae (fel)

Görög eredetű neve utal elterjedési területére: mivel a monda szerint Apolló isten által legyőzött Hyakinthos spártai király kihullott véréből nőttek ki az első virágok. A nemzetség három fajából- Hyacinthus orientalis, Hyacinthus litwinovii és a Hycinthus transcaspicus - a kerti fajták őse a kerti jácint (Hyacinthus orientalis). Közeli rokon nemzetségei a vadjácint (Bellevalia), a törpejácint (Hyacinthella) és a Brimurea fajok.

Mivel könnyen hajtatható, mind kertben, mind cserépbe ültetésre alkalmas. A kertbe ősszel ültetendő és tavasz közepén jelennek meg nagyon illatos, tömött fürtben álló virágjai. Az évekig tartó folyamatos virágzás fenntartása érdekében a virágzás és a levelek elszáradása után ősszel emeljük ki a hagymát és tartsuk legalább 6-8 hétig száraz, lehetőleg hűvös helyen, mielőtt újra elültetnénk. Az 1970-es évek óta, amióta sikerült a hagymák biológia egyensúlyát hűtéssel is befolyásolni, a növényeket télen is virágzásra lehet késztetni. Erre csak az ún. prepared vagy előhűtött hagymák alkalmasak. A szeptemberben elültetett előhűtött hagymák 10-12 hét múlva gyökeret eresztenek és karácsony tájékán fognak virágozni. A hajtáscsúcs megjelenéséig, amíg a gyökerek megerősödnek, tartsuk a cserepet sötét, hűvös (10 C körüli helyen), majd utána fokozatosan növelhetjük a hőmérsékletet és a fény mennyiségét, így már bevihetjük a virágot a szobába vagy télikertbe is. Elvirágzás után - ahogy az időjárás megengedi - ültessük ki a hagymákat a kertbe, hogy meg-erősödjenek, ahol csak 1-2 év múlva fognak újból virágozni. Még egyszer nem lehet téli virágzásra késztetni őket. A hagyma csak kevés sarjhagymát hoz, így bemetszéssel vagy kivájással szaporítható.


Kardvirág (latinul gladiolus), család: Iridaceae (fel)

A nemzetség legtöbb faja a tropikus Afrikában és Dél-Afrikában él, de előfordul Eurázsiában és Dél-Európában is. Több mint 250 fajuk és több ezer keresztezett fajtájuk létezik, melyek hét Afrikában élő botanikai fajtól származtathatóak (Gladiolus cardinals, G. carneus, G. cruentus, G. dalenii, G. opposittiflorus, G. papilio és G. tristis). Mindösszesen 10 faj él Eurázsiában, mint pl. a lápréteken élő réti kardvirág (Gladiolus imbricatus) és a mocsári kardvirág (Gladiolus palustris), amely hazánkban is megtalálható szigorúan védett faj. A kardvirág történelme a múlt századra nyúlik vissza, amikor James Colville angol botanikus 1823-ban létrehozta az első keresztezett hibridet. Hagymagumós fajok, amelyek nem (afrikai fajok és hibridek, a legtöbb kereskedelemben kapható kardvirág ide tartozik) vagy csak részben télállóak (eurázsiai fajok).

Minden fajra jellemző, hogy kard alakú leveleket és füzérszerű virágzatot hoznak. Napos fekvést és homokos, tápanyagban gazdag, de jó vízelvezetésű talajt kívánnak. Nyáron öntözést és a magas fajták kitámasztást igényelnek. A termesztett hibridek könnyen virágzóak, vágott virágnak kiválóan alkalmasak, de a botanikai fajok sokszor nehezen virágoztathatóak, ezért csak gyűjtők számára lehetnek érdekesek. Ültetése március végétől, április elejétől lehetséges szabadföldbe és ezután kb. 80-90 nappal később virágoznak.

A magvetéssel vagy gumók oldalán megjelenő fiatal hagymagumókkal könnyen szaporíthatóak és már második-harmadik évben van rá esély, hogy a növény virágozzon. A magokat ültessük el április elején, jól szellőző, homokos talajba, amikor az éjszakai hőmérséklet már 10 fok felett van. Tartsuk a földet nedvesen, majd nyár végén csökkentsük a vízellátást. A fiókhagymákat - mint ahogy a nagy hagymákat is elvirágzás után - ősszel szedjük ki a gumókat, szárítsuk meg, lehetőség szerint gombaölő szerekkel kezeljük, majd levegős, hűvös, száraz helyen teleltessük.


Kikerics (latinul colchicum), család: Liliaceae (fel)

A növény neve egy Kisázsiában található helységnévből, a Kolkhiszból származik. A monda szerint Medea kolkhiszi királylány, a legendás hírű boszorkány kikericset használt varázsszereinek előállításához. A család 65 faja nagyrészt a kelet-mediterrániumi régióban található meg: Európától, Iránig és Türkesztánig bezárólag. Európában 23, míg hazánkban három faja fordul elő, mint a még sok helyen megtalálható rózsaszín őszi kikerics (Colchicum autumnale), a hozzá nagyon hasonlító homoki kikerics (Colchicum arenarium) és a kora tavasszal virágzó, fehér színű magyar kikerics (Colchicum hungaricum), amelyek azonban szigorúan védett ritka fajok. A 1944-ben hivatalosan is védetté nyilvánított magyar kikericset Janka Viktor botanikus fedezte fel a Szársomlyó-hegy déli lejtőin 1867-ben. A nemzetség legtöbb tagja a leveleit tavasszal, míg virágját ősszel hozza, újabb színfoltot hozva létre ezzel a téli álmot aludni induló természet palettáján. A növény hagymagumója télálló, meglehetősen nagy méretű és akár 6-8 termetes virágot is hoz. A kikericsek virágjai rózsaszín, lila vagy fehér színűek. A tavasszal virágzóknak kisebbek a virágjai, ilyenek pl. az egyetlen sárga színű virágot hozó faj, a sárga kikerics (Colchicum luteum) és a csíkos kikerics (Cholchicum kesselringi).

A magok kora nyáron érnek be, amiket a hangyák terjesztenek nagy távolságokba, mivel a magokat borító kéreg magas keményítő tartalma miatt eleségül szolgál azoknak. Kertészkedők gyakran összetévesztik a krókuszt és a kikericset, de míg a krókusznak három porzószála van, úgy a kikericsnek hat. A hagyma és a növény részeit régebben az orvostudomány használta fel, mert egy igen mérgező anyagot, colchicint tartalmaz, amely légzés-és szívbénulást okozhat, de egyben sikeres ellenszer a daganatos sejtek osztódásának megállítására.. Ezt az anyagot ma is használják, más növényfajok keresztezésénél azért, hogy a növekedést és a kromoszóma képleteket megváltoztassák és ezzel robusztus poliploid fajtákat állítsanak elő. Fiókhagymákkal kiválóan szaporítható.


Kockásliliom, család: Liliaceae (fel)

A kockásliliomok nemzetségéhez közel 100 vadon élő faj tartozik. A faj közeli rokonságban van a liliom nemzetséggel, de virágjai szerényebb színválasztékkal büszkélkedhetnek. Ennek ellenére több figyelmet kellene szentelnünk nekik, mert bókoló harangvirág formájú virágjaik elképesztően változatos formában és más fajoknál ritka barna és zöld színekben tobzódnak. Elterjedésük csak az északi földrészre korlátozódik: Észak-Amerikától Ázsiáig mindenhol megtalálhatóak. Igazi elterjedésük a hobbi kertekben csak a huszadik században történt meg. Ezt nehezíti az is, hogy előre csomagolt állapotban csak 5-6 fajuk vagy fajtájuk kapható a kertészetekben. Mocsaras réteken, láperdőkben lelhető fel a hazánkban elő egyetlen őshonos faj, a mocsári kockásliliom (Fritillaria meleagris). Az egykor volt láprétek nagy kiterjedését és a növény gyakori elterjedését bizonyítják a virágszerető magyar ember által használt változatos elnevezések is, mint: ostáblaliliom, kotuliliom, bíbictojás, kakukkvirág, konyócska, szerencsemák fekete tulipán és mezeikisasszony.

Különleges igényeik miatt több figyelmet követelnek a kertészkedőktől. Hagymájuk törékeny és kiszáradásra hajlamos, ezért kézhezvétel után azonnal ültessük el őket. A tápanyagban dús, nedves talajt és környezetet kedvelik, ezért fordul elő gyakran, hogy a kertészetekben leggyakoribb kapható faj, a mocsári kockásliliom a helytelen tartási körülmények miatt nem virágzik. Legtöbbjük alacsony mérete miatt sziklakertbe alkalmas, de néhány fajuk kimondottam magasra nő, mint a császárkorona (Fritillaria imperalis), a perzsa kockásliliom (Fritillaria persica) és a Fritillaria raddeana. Magról nevelni hosszú és türelmes folyamat, mert csak 4-6 év múlva érik el a virágzó állapotot.


Liliom (latinul lilium), család: Liliaceae (fel)

A liliomok nagyrészt a földgömb északi területein, Ázsiában, Európában és Észak-Amerikában terjedtek el. Az első ismert liliomok között kell megemlítenünk a fehér liliomot (Lilium candidum), amely a mediterrán régióban őshonos és már az egyiptomi fáraók síremlékein is látható a képe. Az első termesztett liliom Európában a görög liliom (Liliom chalcedonicum) volt, amely annyira népszerű lett, hogy ma már a föld legtávolabbi pontján, Új-Zélandon is megtalálható. Amerika felfedezése után az ott őshonos fajok hamarosan meghonosodtak az európai kertekben, mint pl. a kanadai liliom (Lilium canadense) és a mocsári liliom (Lilium superbum). Népszerűségüket mi sem mutatja jobban, mint, hogy a középkorban a liliom lett a Bourbon ház jelképe. A ma legismertebb ázsiai fajokat csak XVII-XVIII. században fedezték fel holland és angol kutatók, így az első liliomok az 1850-es évek táján jelentek meg Európában.

A nemzetség több mint 90 botanikai fajból, szinte megszámlálhatatlan változatból, termesztett hibridből áll. A virág hagymája télálló. Típusaik alapján két fő csoportra oszthatóak: az európai és ázsiai hagymákra nagyrészt a koncentrikusság jellemző, amíg az észak-merikai növényeknek rizómaszerű hagymáik vannak. A virág formája és állása alapján három nagy csoportot különböztethetünk meg: a tölcsér formát (pl. Lilium longiflorium), a bókoló turbán formát (pl. Lilium martagon) és a kehely alakú formát ( pl. Lilium auratum). A Dunántúlon és középhegységek erdeiben nálunk is megtalálható a turbánliliom (Lilium martagon) és az igen ritka tűzliliom (Lilium bulbiferum), ami szépsége miatt igen veszélyeztetett faj.

A télálló, főként nyáron virágzó hagymások a színes és sokszor nagyon illatos virágjaikért a kertek kiemelkedő növényei, melyek napfényt vagy félárnyékot és jó vízelvezetésű talajt kívánnak. Kiszáradásra hajlamosak, így kézhezvétel után lehetőleg azonnal ültessük el őket, és ahogy megindul a növény növekedése, rendszeresen öntözzünk. Tápanyag igényesek, így lehetőleg jól lebomló természetes anyagokkal (komposzt) vagy tápoldattal segítsük a növekedésüket és virágzásukat. Számos kistermetű hibrid cserépbe vagy virágládába is ültethető (3-4 hagyma/cserép elegendő), de mivel a biológia egyensúly megtartása miatt hidegre van szükségük, így legjobb, ha elvirágzás után kiültetjük őket a kertbe telelni. Számos fajuk kitámasztást igényel, mert akár 1 méternél magasabbra is megnőnek és annyi virágot hoznak, hogy a virágok súlya lehúzza a szárat. Így jártam én is a tigrisliliom (Lilium tigrinum Pink Tiger) rózsaszín típusával. Elvirágzás után távolítsák el az elszáradt virágokat, de a leveleket még ne, hogy minél tovább legyen lehetősége a növénynek energiát gyűjteni. Szaporítása a levélszáron megjelenő sarjhagymákkal, a föld alatt található hajtáseredetű sarjhagymákkal vagy leválasztott hagymalevelekkel lehetséges.


Lovagcsillag vagy-ahogy közismert- amarillisz (latinul Hippeastrum), család: Amaryllidaceae (fel)

A nemzetségbe 80 botanikai faj tartozik, amelyek mindegyike a dél-amerikai kontinensen őshonos. Csak kevés botanikai faj kapható a kereskedelemben, mint pl. a Hippeastrum papilio és Hippeastrum cybister, melyek meghökkentő színvilágú virágokat hoznak, de csak megfelelő gondozás után virágoznak. A modern hibridek pontos száma ismeretlen. A hibridek három nagy csoportba oszthatóak: nagyvirágú szimpla virágot hozó fajtákra, nagy virágú dupla virágot hozó fajtákra és a kis virágot hozó fajtákra. A név alapján gyakran keverik őket a hölgyliliomokkal - az igazi Amaryllis fajokkal -, mint pl. az Amaryllis belladonna-val. Tölcséres virágjaikért nagyon kedvelt, szobában, télikertben tartható virágok, amelyek téli virágzásukkal színt visznek a tél szürke mindennapjaiba. Mind hagymájuk, mind a virágjuk nagyméretű. Fagyérzékenyek: minimum 13-15 C hőmérsékletet, valamint védett, napos helyet és jó vízgazdálkodású talajt kívánnak. Ültetése részben földbe süllyesztve történjen, úgy ,hogy a hagyma kb. 1/3 része kilógjon a földből. A növekedés megindulásáig rendszeresen öntözzük, de utána egy kicsit fogjuk vissza a vízmennyiséget. Kb. 55 nap múlva kezd virágozni, egy száron 2-6 virágot hoz, de sok nagyméretű hagyma még egy szárat növeszt az első elvirágzása után. Csak virágzás után jelennek meg a levelei. A levelek elsárgulása után álljunk le az öntözéssel és azok elszáradása után a hagymát száraz, hűvös helyen teleltessük. Magról vagy sarjhagymáról szaporítható.


Nárcisz (latinul narcissus), család: Amarillidaceae  (fel)

Görög eredetű nevüket a Hippokratesz által elnevezett önmagát imádó ifjúról kapták. A több mint 50 fajt számláló nemzetség őshonos Európában, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten. Mivel évszázadok óta vadon megtalálhatóak az ember környezetében és kertjeiben is, néhány Franciaországban és Olaszországban élő fajról már nem lehet megállapítani, hogy botanikai faj- e vagy keresztezett hibrid. Ezt a tényt erősíti a kiemelkedő szépségű, a több mint százéves török uralomra utaló kultúrtörténeti emlék: Magyarország déli határánál 13 hektáron található elvadult nárciszokkal teli terület: a babócsai Basa-kert. Hazánkban egyetlen vadon élő faját ismerjük: a csillagos nárciszt (Narcissus stellaris). A nemzetséget és hibridjeit az angol Királyi Növénytani Társaság és az Amerikai Nárcisz Szövetség 13 csoportba osztotta.

Mutatós tavaszi virágjaikért ősszel ültetendő, tavasszal virágzó hagymások. Napfényt vagy részleges árnyékolást kívánnak, a savanyú vagy semleges talaj szeretik (pH 5,5-7), de általánosságban elmondható, hogy talajban nem igényesek. Számos fajuk, mint pl. a harangvirágú nárcisz (Narcissus bulbocodium), a bókoló nárcisz (Narcissus cyclamineus) és a csupros nárcisz (Narcissus pseudonarcissus) kiválóan alkalmas tájképi kertek kialakítására. Sok közülük igen illatos, ezért vágott virágnak is szívesen termesztik. A legtöbb fajta fiókhagymákkal szaporítható legkönnyebben, ehhez kb. 4-6 évenként szükséges az összesűrűsödött tövek szétosztása. Sűrűbben nem érdemes, mert a bolygatást nem szeretik. Elvirágzás után távolítsuk el elnyílt virágjait, de leveleit hagyjuk meg, hogy energiát tudjon hagyma gyűjteni a növekedéshez. A levelek elszáradása után száraz környezetet kíván, így földjét ne locsoljuk, mert betegségek kialakulásához és hagyma rothadásához vezethet. Ha ezt nem tudjuk megoldani, inkább szedjük ki, szárítsuk meg és száraz, hűvös helyen tartsuk őszig, az újbóli elültetésig.


Nőszirom vagy írisz(latinul iris), család: Iridaceae (fel)

Az írisz latin nevét a szivárvány görög istenének neve után kapta, mert szinte minden színben és ezek keverékeiben is megtalálható, míg a magyar nőszirom elnevezés Diószegi Sámueltől ered. Megközelítőleg 300, az északi földrészen őshonos botanikai faj és több ezer keresztezett hibrid tartozik a nőszirmokhoz. Magyarországon 8 fajuk él, mint pl. az apró nőszirom (Iris pumila), a homoki nőszirom (Iris arenaria) és a magyar nőszirom (Iris aphylla), de a mocsári nőszirmot (Iris pseudacorus) kivéve minden fajuk törvényes védelem alatt áll. Az első tudományos osztályzásuk 1962-ben történt és G. I. Rodionenko orosz botanikus nevéhez fűződik, jelenleg a nyugati világban azonban teljesen más osztályozási formulát használnak. Gyöktörzses vagy hagymás évelők. Minden virágban három külső lehajló - gyakran szakállas vagy tarajos - és három belső lepellevél található. Méretétől és igényeitől függően szinte bárhova ültethető a szegélytől, a vízparton keresztül a sziklakertig. Egy-két kivételtől eltekintve teljesen télállóak.

Botanikailag két nagy csoportba oszthatóak:
Gyöktörzses nőszirmokra: ilyenek a szakállas íriszek, a szakálltalan íriszek ( mint pl. a japán íriszek és a tarajos íriszek) és a
Hagymás nőszirmokra: mint a Xiphium (a spanyol, angol, holland íriszek), a Juno és a Reticulata íriszek.

Gyöktörzses nőszirmok: általánosságban elmondható, hogy tápdús, jó vízgazdálkodású talajt és sok napsütést kívánnak. Virágzásuk kora tavasztól kora nyárig tart. A szibériai nőszirom (Iris siberica) és japán nőszirom (Iris ensata) fajok a nedves környezetet kedvelik, így kerti tavak mellett vagy rendszeres öntözéssel érzik jól magukat. A japán nőszirmot közvetlenül a vízbe, pár centivel a vízszint alá is tehetjük A föld alatt vagy a föld felszínén kúszó hajtásaikkal gyorsan terjednek. A növény szaporítása a rizómák szétosztásával, a sarjak szétültetésével vagy őszi magvetéssel lehetséges.

Hagymás nőszirmok: raktározó szervük a hagyma, de húsos, megvastagodott gyökereik is lehetnek. Ilyen pl. a buharai nőszirom (Iris buharica). A színpompás spanyol, angol és holland íriszek nagyon széles körben elterjedtek, mert vágott virágnak kitűnően alkalmasak. Általánosságban elmondható, hogy tápdús, de kissé meszes, jó vízgazdálkodású talajt és sok napsütést kívánnak. A Reticulata íriszek apró termetűek és kora tavasszal virágoznak, így értékes színfontjai lehetnek az ébredező tavaszi kertnek.


Krókusz vagy sáfrány (latinul crocus), család: Iridiaceae (fel)

A sáfrány neve az arab eredetű za’faran szóból származik. Jellegzetes mediterrán növények, mert 80 fajuk közül a legtöbb a Földközi-tenger medencéjében és a Közel-Keleten található. Kultúrtörténetük az emberiséggel egyidős, hiszen már egyiptomi papiruszok és a Biblia is említik. Legismertebb a jóféle sáfrány (Crocus sativus), amely évszázadokon keresztül a ritka, értékes fűszer, a sáfrány alapanyagát adta, de gyógyászati szerepe is kiemelkedő volt. Angliában már a 1300-as években megjelent és a középkorban az európai kereslet tetemes részét Essex tartomány kertészetei elégítették ki. Mára a termelés nagy része már Spanyolországban történik, ahol a növényt még a mórok honosították meg a középkor derekán. A hagymáját régen nyersen és főzve is fogyasztották Törökországban. Magyar-országon négy ritka és védett faja ismert: a fehér sáfrány (Crocus albiflorus), a tarka sáfrány (Crocus reticulatus), a kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus) és az illír sáfrány (Crocus tommasinianus).

A legismertebb nagyvirágú kerti fajtákat a tavaszi sáfrányból (Crocus vernus), míg a korán nyíló kis virágú fajtákat a korai sáfrányból (Crocus chrysanthus) nemesítették ki. Főleg kora tavasszal virágzik, de számos fajuk ősszel hozza színpompás virágjait. Talajra nem igényesek, a napos és elvirágzás után a száraz helyet kedvelik, de egyes fajok a nedves környezetet is elviselik. A virágai jelennek meg először és csak utána hozza hosszú, keskeny, csíkos leveleit. Tömegesen, foltokba ültetve mutat jól, alkalmas erdei hatású kert kialakítására. Fák alá és gyepszőnyegbe is ültethető, mert még jóval a fák belombozódása vagy az első fűnyírás előtt elvirágzik.


Tulipán (latinul Tulipa), család: Liliaceae (fel)

Kutatások szerint a tulipán neve a farsi (perzsa) "toliban" szóból származik, mivel alakja hasonlít az iszlám világban oly nagyon elterjedt fejfedőre. A nemzetségbe több mint 100 botanikai faj és kb. 5600 nemesített fajta tartozik. A tulipán fajok nagy része Közép-Ázsiában található meg vadon, de őshonosak Észak-Afrikában, a Közel-Keleten, a Távol-Keleten és Európában is.

Érdekességek a tulipán történetéből

A tulipán története - Hallotta-e már, hogy a Magyarország legyőzőjének, a mohácsi csata győztesének, II. Szulejmánnak köszönhető, hogy a tulipán elterjedt Európában?

Tulipán mánia - El tudja képzelni, hogy egy tulipánhagyma áráért egy csatorna menti házat vagy 10 tonna sajtot lehetett venni az 1600-as években?

Tulipán fajták - Tudta-e, hogy létezik egy ún. magyar tulipán (Tulipa hungarica Borbas)?

Tulipán a magyar történelemben – Tudja-e, hogy a tulipán géncentruma és a magyarság feltételezett őshazája közel fekszenek egymáshoz?

A tulipán és a magyarság kapcsolata

A virágok a szerelem, a kiviruló természet ősi jelképei. A tulipán ősi magyar jelkép, mely az évszázadok alatt a valóságtól eltávolodva mitológiai jelentést kapott. Perzsiában a tökéletes szerelem jele, a francia virágnyelvben a szerelem megvallásának a jele, Közép-Ázsiában a tavasz és a kivirágzó természet szimbóluma. A sárga tulipán a reménytelen szerelem, míg a fekete a tisztesség és szűziesség jelképe. A tulipán jellemző magyar motívum: fafaragásokon, kapufélfákon, fejfákon, kályhacsempéken, cserépkorsón, szűrhímzésen, szerelmi ajándéko-kon. Gyakori a tulipán szívvel való ábrázolása is, ami szerelmi üzenetet fejez ki.

A vadon élő tulipánok "őshazája" Közép-Ázsia. Az elsődleges génközpontja, azaz eredő helye feltételezhetően a Tien-San és a Pamír-Aláj hegység, ahol egy 1000 km-es sugarú körben több mint 50 faj határozható meg. Másodlagos kisebb génközpontja a Kaukázus, a Kaszpi-tó előtere, Transz-Kaukázia és az iráni Azerbajdzsán, ahol megközelítőleg 30 faj él. A két területet olyan sáv köti össze, amely vadtulipán fajokban közepesen gazdag, de ez a sáv a magyarság első vándorlásának vonalát követi. A tulipán őshazája tehát egybeesik a magyarság őshazájaként és vándorlási útvonalaként leginkább számításba vehető területekkel. E virág nem csupán ugyanabból a földből született, amelyből a magyarság, hanem nyelvünk, világnézetünk kialakulásának is részese: létezésünk, eszmélésünk kitörölhetetlen szimbóluma. Motívuma megtalálható a hun leletektől kezdve, egy honfoglalás kori magyar szablyán keresztül, Kun László, IV. Béla és, II. Endre által kiadott pénzeken is.(forrás: Dr. Kiszely István- A magyarság őstörténete)

A tulipán története a legjelentősebb események tükrében, kronológiai sorrendben:

1000 körül török kertekről szóló írásos anyagok már említést tesznek a tulipánról.

1495-1566 II. Szulejmán uralkodása a tulipán első virágkora Törökországban

A tulipán a hatalmi jelképből díszítő elemmé lépett elő és 1535 körül megjelenik a híres Izniki kerámiákon. II. Szulejmán volt az első, aki rendelettel szabályozta a tulipánhagymák árait és ennek megszegőit szigorúan megbüntette. A tulipán kiemelt szerepét szemlélteti, hogy a szultán főkertésze egyben főhóhéra is volt.

1559 Busbecq Ausztriai követ tulipánhagymákat kap ajándékba II. Szulejmán szultántól

1554-ben ausztriai nagykövetként a szultán udvarába látogató Busbecq így írta le az ott látottakat: "Körös körül mindenhol tulipánmezőket láttam. A törökök nagyon büszkék a virágjaikra, még a masírozó hadseregnek is parancsba van adva, hogy tilos a virágmezőkön átvonulnia." A Bécsbe 1559-ben hazatérő Busbecq, nem tudva ellenállni a virág szépségének vitt haza magával néhány hagymát. Innen számítják hivatalosan a tulipán európai elterjedését.

1593 Carolus Clusius megbízást kap a leideni botanikus kert vezetésére és elülteti az első tulipánhagymákat a botanikus kertben.

Escluse, Charles de (Clusius) Arras (1526. febr. 19.-Leyden, 1609. ápr. 4.) németalföldi orvos és botanikus, a spanyol és a magyar flóra első ismertetője. A löweni, marburgi és wittenbergi egyetemen folytatott tanulmányok után 1551-től Montpellier-ben, Guillaume Rondelet belső titkáraként dolgozik, majd a Fugger-család mentoraként az Ibériai félsziget flóráját tanulmányozza. 1573-tól 1587-ig Bécsben a császári kertek felügyelőjeként működik, s itt ismerkedik meg Zsámboky Jánossal, Istvánffy Miklóssal, valamint a botanika első magyar mecénásával, Batthyány Boldizsárral, aki Beythe Istvánnal együtt füvészeti tanulmányútjain is kalauzolja. Kutatásai során bejárja Nyugat-Magyarországot, gyűjtéseinek eredményeit 1583-ban adja közre (Rariorum aliquot Stirpium historia, Antverpiae, Christophorus Plantinus). A Magyarországon fellelhető virágos növények rendszerezése mellett a mikológia megalapozása is az ő nevéhez fűződik: Fungorum in Pannoniis observatorum brevis historia címmel 1601-ben közreadja a magyarországi gombák 32 képpel díszített monográfiáját. Több idegen növény, így a tulipán, orgona és vadgesztenye európai meghonosítója.

1623-1637 A Tulipománia - a világ első spekulációs tőzsdei összeomlása.

A vírusfertőzés következtében létrejött "cirmos" fajták iránti kereslet fokozódása következtében az árak meredeken szöktek felfelé. Egy példa: a "Semper Augustus" nevű tulipán 1200 holland forintot ért 1624-ben; 3000-et 1625-ben, 5000-et 1633-ban és 10000-et 1637-ben. Összehasonlításul egy csatorna menti amszterdami ház ez időben 10,000 holland forintba került.

1718 - 1730 Az ún. Tulip Era kialakulása III. Ahmed szultán uralkodása idején.

Mohammed Lalizari, aki a tulipán szerelmese, több ezer tulipánhagymát vásárol Hollandiából. Az első Tulipán fesztivál megjelenése. Ebben az időben jelenik meg Európában a jácint és a tulipán veszít a népszerűségéből. Elindul a jácint hagymákkal való spekuláció a kereske-delemben, de kisebb mértékű, mint a Tulipománia idején.
Az elmúlt 400 év folyamatos háborúi után a III. Szultán Ahmed uralkodás alatti 12 év Törökországnak a béke, a kreativitás, a művészetek és felszabadult szórakozás periódusát jelentette. Az aranykort, amikor nem kísértett a háború pusztítása és az élet élvezete jelentette napi fő tevékenységet mindenki számára. A tulipán nemcsak a főúri kertekben volt megtalálható, hanem a köztereken és a szegény nép kertjeiben is. Olyan fesztiválokat tartott az uralkodó udvar, amely 40 nappal és éjszaka tartott, és ahol 1500 szakács 100.000 mulatozó ember számára készített piláfot. A török tulipán nemesítők az 1700-as évek elejére már közel 900 fajtával büszkélkedhettek.

1977 Sikerült a hűtéssel befolyásolt tulipánhagymák virágzási idejét kiszélesíteni, aminek következtében a tulipán normális virágzási idejétől eltérő időpontokban is kapható a vágott tulipán a virágkereskedésekben

A tulipánok jellemzése

Könnyű tartani őket. Napos elhelyezkedést (de félárnyékban is szépen virágoznak), jó vízgazdálkodású, laza, homokos talajt kívánnak, mert őshazájukban is nagyrészt ilyen közegben találhatóak meg. A kertészetekben - így on-line boltunkban is - az ősszel kapható fajok mind télállóak, így mérsékelt égövünkön mindenhol tarthatóak. Néhány Közel-Keleten és Észak-Afrikában élő fajuk nem télálló, míg más botanikai fajok szélsőséges, nagy hőmérsékletingadozású környezetet is elviselnek. Nagy részben egy nagy méretű virágot hoznak, de sok botanikai faj (Tulipa tarda, Tulipa turkestenica, Tulipa biflora, Tulipa polycroma stb.) és kerti fajta (Georgette, Orange Bouquet, Color Spectacle) több virágot is hoz egy száron.

Nem szükséges minden évben felszedni őket, de a fiókhagymák elszaporodása miatt 3-4 évente célszerű külön ültetni őket. Szaporítani fiókhagymával vagy magvetéssel lehet, de magvetés után 6-7 év szükséges a növény virágzásához. A termesztők álma, a novellaírók által felkapott ún. "fekete tulipán" csak a romantikus regényekben létezik. Teljesen feketét előállítani a mai ismertek tükrében egyenlőre lehetetlen, de léteznek sötét lila típusok ( Black Hero, Queen Of the Night vagy Black Parrot).

A tulipánok csoportosítása

Virágzásuk ideje alapján a tulipánok három nagy csoportba oszthatóak:

  • Korai fajtákra (egyszerű korai és telt korai tulipánok)
  • Tavasz közepén virágzó fajtákra (Triump, Darwin hibrid tulipanok
  • Késői fajtákra( egyszerű késői, liliom virágú, rojtos, viridiflora, Rembrandt, papagáj és telt késői tulipánok)

Származásuk szerint a tulipánok szintén három csoportra oszthatóak:
  • Botanikai tulipánokra ( Tulipa latin névvel kezdödő fajok)
  • Botanikai származású tulipánokra (Kauffmanniana, Fosteriana és Greigii hibridek)
  • Kerti tulipánokra (az előző osztályozásban szereplő három csoport)

A közelünkben is találhatóak vadon botanikai tulipánok: számos faja fellelhető Svájc, Franciaország, Kréta, Bulgária, a balkáni volt jugoszláv tagállamok és Görögország bizonyos területein is. Az ún. "magyar" tulipán (Tulipa hungarica Borbas)a Romániát és Jugoszláviát elválasztó Kazán-szoros szigorúan védett növénye. Kisméretűek (5-25 cm magasak) és csillag formájú szirmokkal rendelkeznek. Ideálisak sziklakertekbe és erdei környezet megteremtésére. Korán virágoznak sokszor már márciusban. Kisméretű hagymáik és virágjaik vannak, de sok fajuk 6-8 virágot is hoz száranként.

A botanikai származású tulipánok csoportjai nevüket attól a fajtól kapták, amely a keresztezés alapjául szolgált, így a Tulipa kauffmaniana, a Tulipa fosteriana és a Tulipa greigii fajoktól. Az első faj közülük a Közép-Ázsiában kutató tulipán "vadászok" által az 1800-as évek közepén került be Hollandiába. Viszonylag későn csak a huszadik század elején kerültek keresztezésre a kerti és botanikai tulipánokkal. Ide tartoznak a Kauffmaniana, a Fosteriana, a Greigii és Darwin hibridek.

A legnépesebb csoport a kerti tulipánoké. A kerti tulipánok elterjedtek mint vágott virág és a parkokban, kertekben is nagyrészt ennek a csoportnak a változatos színvilágú egyedei találhatóak meg. Mivel a nemesítésük már 800 évre nyúlik vissza, lehetetlen kideríteni, melyik vad botanikai fajból származnak.

Íme egy két tulipán, amely már a jövő keresztezési technikáinak a terméke. Ezek a tulipánok már messze túlmutatnak a jelenleg kapható típusok forma és színvilágán. Hogy tetszik-e vagy sem, döntsék el Önök!


Dél-Afrika - A hagymás növények paradicsoma! (fel)

Dél-Afrika csücske a világ hat legnevezetesebb botanikai paradicsomának egyike, ahol egy 650 km széles és 400 km hosszú területen több mint 9000 növény faj lelhető fel. A fajok színességében ez a terület nem sokkal marad el a trópusi Costa Rica köztudottan gazdag növényállományától. Ezt annak is köszönheti, hogy az itt élő fajok 70%-a endemikus (tehát sehol máshol nem él a Földön) valamint, hogy az Afrika területén felfedezett több mint 2000 hagymás növényből 1183 faj megtalálható itt. A korai felfedezők már az 1600-as években felfigyeltek a hagymák változatosságára, de a botanikusok és hagymavadászok beáramlása és a hagymák gyűjtése csak Cape Town 1652-es megalapítása után kezdődött el igazán. A hagymák, amelyek holland telepesek által a XVII. században Európába kerültek hihetetlen szín- és forma- gazdagságukkal bámulatba ejtették a növények rajongóit. Európában az első dél-afrikai hagymást ábrázoló illusztráció 1605–ben jelent meg a vérvirágról (Haemanthus coccineus), de néhány évvel később már színes katalógusokban mutatták be számos növény jellemzőit. Az első hivatalos leírás a növényekről a holland misszionárius, Justus Heurnius nevéhez fűződik, aki 1624-ben látogatta meg a területet. A felvilágosodás időszakában több növénygyűjtő is felkereste ezt a helyet és számos új fajt fedezett fel, így például az 1700-as évek végén a schönbrunni kastély is külön expedíciót küldött a kertjének díszítésére szánt növények beszerzésére. A XVIII. században Angliát is elérte a dél-afrikai növények "őrülete", és ebben az időszakban már több mint 500 hagymás növényt termesztettek sikerrel szerte Európában. Még ma is találnak új fajokat: az 1998-ban kardvirágokról megjelent könyv mindössze hat hónapig lehetett a polcokon, amikor is két új faj felfedezése miatt elvesztette aktualitását. A dél-afrikban őshonos hagymák, a megszámlálhatatlan hibrid kivételével nem kaphatóak és szinte egyáltalán nem ismertek a kertészkedni szeretők körében. A legismertebb, kereskedelemben is előforduló fajok: a kardvirág (Gladiolus), a frézia (Fresia) és a lépliliom (Ixia) hibridek, a cigányvirág (Sparaxis tricolor), a hölgyliliom (Amarillis belladonna), a szúnyogkardvirág (Watsonia meriana), a szerelemvirág (Agapanthus africanus), a görbeliliom (Cyrtanthus elatus), a zöldes üstökliliom (Eucomis comosa) és a vérvirág (Haemanthus coccineus). Ezek a fajok könnyen tarthatóak, de nagyon sok trópusi faj csak melegházban, különleges gondoskodással késztethető virágzásra. Mivel nem télállóak hazánk klimatikus viszonyai között télire mindenképpen fel kell szednünk őket és száraz, hűvös helyen teleltetni.


Észak-Amerika hagymásai (fel)

Az Észak-Amerikai fajok változatosságának az ország klimatikus viszonyaiban megtalálható nagyfokú eltérés az oka, amíg északon a kockásliliom (Fritillaria) és kakasmandikó (Erythronium,) addig délen a meleget kedvelő pókliliom (Hymenocallis) és ernyősliliom (Crinum) fajok telepedtek meg. Nyugaton az endemikus csápvirág (Ariseema), amíg keleten a mormontulipán (Calochortus) fajok találtak maguknak életteret. A kormányzat környezetvédelmi hatóságai 13 igen veszélyeztetett fajt tartanak nyilván köztük kockásliliom, kakasmandikó és mormontulipán fajokat. A legnagyobb fajszámmal rendelkező nemzetségek a hagyma (Allium), a csillaghagyma csoport ( benne a Brodiaea, Bloomeria, Dichelostemma és Tritelia és Muilla fajokkal), a mormontulipán (Calochortus), a kakasmandikó (Erythronium), a kockásliliom (Fritillaria), a hármasszirom (Trillium), a nőszirom (Iris) és a liliom(Lilium).Egyik legváltozatosabb és legszínpompásabb nemzetség a mormon tulipánoké, amelynek 71 faja és 15 alfaja található meg az amerikai kontinensen. Felfedezése a kontinens nyugati felének felfedezésével egyidős. Frederick Prush 1814-ben írta le először a fajt Idaho állam területén talált növény alapján. Az új fajokat a felfedezést követő első évtizedekben gyakran tévesen határozták meg, a kockásliliomokhoz sorolva azokat.

 

Irodalom:

Chirstopher Brickell - Dísznövény Enciklopédia, URBIS Kiadó (2001)
Alapmű minden kertészkedni szerető ember számára

Hanneke Van Dijk- Kerti csodák, hagymás gumós növények, VENTUS LIBRO Kiadó( 2005)
A közelmúltban jelent meg ez a könyv és még kapható mindenhol

Kósa-Fráter - Hagymás, gumós virágok képeskönyve, KERTEK 2000 Kiadó (1997)
Inkább botanikai fajokat mutat be, de fontos segédeszköz

Hessayon - The bulb expert, Transworld Ltd (1995)
Angol nyelvű sok fajt felvonultató kézikönyv, antikváriumban előfordul

Hagymás és gumós növények, Grafo Kft (1998)
Angol kiadvány fordítása, sok fajt mutat be jó minőségű képekkel

Búvár Zsebkönyvek - Hagymások, gumósok (1984)
Gyerekkorunk hasznos segítői, de ma is időtálló leírásokat tartalmaz

Élővilág könyvtár sorozat, Kétszikűek I. és Egyszikűek, Kossuth Kiadó(2003-2004)
Meg ma is legtöbb könyvesboltokban kapható

Pannon Enciklopédia, Urbis Kiadó (2003)
Magyarország flóráját bemutató könyv

Csapody István – Védett növényeink, Gondolat (1982)
Antikváriumban beszerezhető, védett fajokat bemutató, hasznos kézikönyv

Anna Pavord – Tulip, Bloomsbury (1999)

Kosár
Vásárlás menete
Vásárlási feltételek
Szállitási díjak
Vásárlói vélemények

© 2014 Tulipánvilág        
Virághagyma webáruház